“Hogy miért nincs valakim? Mert nem Valakit keresek. Mert a Valaki Bárki lehet, aki kedveset szól, megölel, virágot hoz és betakar. A Valakivel lehet sétálni, nevetni, kirándulni és szeretkezni, a Valaki éli az életét, időt tölt velem, mikor kedve szottyan, aztán továbbmegy. A Valaki fontos ember, tudja mit akar, rám szól, ha elkenődött a festék, ha kilóg a blúz, ha ottmaradt a morzsa a fogamon. A Valaki fel és lecserélhető, ma van-holnap nincs, súlytalan madár, ki ágról ágra száll. Valakije Mindenkinek lehet. Én nem az életemhez, a napjaimhoz, a perceimhez, hanem a sorsomhoz keresek egy másik sorsot. Egy csendet a magányomhoz, egy bölcsőt a gondolataimhoz, egy szájat a szavaimhoz. Gyógyírt az üvöltésemhez, szigetet a szívemhez, erős kart a botlásaimhoz. Hogy bársonyos, puha öl legyek a magányához, hogy ünnep legyek a perceihez, hogy oltalmazó menedék legyek a gyengeségeihez. Valakit, aki nem Valaki, aki egyetlenegy, aki csend, rend, káosz, kiáltás, muzsika és öröm. Akinek szeme, füle, bőre, szája, lélegzete vagyok, aki világ és világosság, aki súlyos és súlytalan. Akiben boldogan tudok lakni és nem szól rám, ha koszos cipővel az ágyra fekszem, aki a magasba dob és elkap, ha zuhanok. Akinek én vagyok a folytatása és ő az én elejem, aki kimondja, amit álmomban gondolok, akit betűkabátba burkolhatok, akinek nem vagyok sok és nem vagyok kevés, se túl hideg, se túl meleg, hanem pont jó. Aki akkor jön, mikor jönnie kell, aki megérdemli a kidobott éveket, az üres falakat, az elpazarolt ifjúságom, a zajos életem. Akinek cinkosa vagyok, pajtás és múzsa, akivel el lehet bújni a ruhásszekrény aljába, aki lenyalja velem a fakanalat. És ez nem lehet Valaki, csak olyan, akinek a sorsa az enyém tükre, a folt a ruháján az én cérnámhoz való, a lépte visszhangzása altató mesém, illata béke, hangja megváltásom. Ezért van Senkim és ezért nincs Valakim. Mert a Valakire sohasem kell várni, az jöhet ma, tegnap, holnap, vagy akármikor. A sors-társ az más. Az akkor jön, mikor pontban jönnie kell és nem érkezik Valakihez vagy Bárkihez. Csak hozzám, mert én Én vagyok”— (via wasylkovicz17)
Anonymous asked: milyen embert képzelsz el magad mellé?
191919191919191919191919-deacti:
Olyat, aki őrült kicsit, aki máshogy látja ezt a világot mint mások, aki mellett olyan biztonságban érzem magam, mint a takaróm alatt, akinek az érintése nem undorít és akitől nem rettenek meg, ha hirtelen hozzám ér, aki mellett el tudok aludni, és nem csak nyugtalanul feküdni egész éjjel, aki fogja a kezem akkor is, ha jéghideg, akivel lehet csak ülni egymás mellett, köröket rajzolni a bőrére, aki olyan mint egy otthon, és bármikor haza szabad hozzá futnom, aki nem un rám, nem mondja,hogy kevés vagyok, pedig nyilván tudom, hogy nem sok amit adni tudok, olyan embert képzelek magam mellé aki nem mondja rám, hogy furcsa vagyok, aki nem néz értetlenül, ha a levegőbe formákat rajzolok, nem tudom, olyan embert képzelek el, aki kirángat a burkomból, aki tanít nekem valamit, aki mellet az egész világ megszűnik.
i want to get drunk with you on a rooftop at 4 a.m and make out and talk about the stars
